Második Otthon

A szponzoráció üzleti alapú együttműködés. A támogatás nem. A szponzor a befizetett pénzéért konkrét, közvetlen üzleti előnyöket vár. Az igazi támogatás ezzel szemben önzetlen. Na jó: önzetlenebb. Legalábbis annak kéne lennie. A szó nemesebb értelmében vett mecénásnak éppen elég, hogy tudja: a számára fontos körökben pontosan tudják, ismerik ki az, aki letette voksát az adott érték, vagy ügy mellett. A nemes támogatásnak éppen e csendes eleganciában van valódi ereje. E két fogalmat mégis gyakran keverjük és jelentésük határvonalait hajlamosak vagyunk összemosni. Mi is a legfontosabb különbség?


Talán az, hogy míg a szponzoráció racionális gazdasági megfontolások mentén üzleti célokat szolgál, addig a támogatás emberségünk, együttérzésünk, időtlen értékeink, hitvallásunk megnyilvánulása. A támogatásra tehát, legalább akkora szüksége van annak, aki adja, mint annak, aki kapja. Útjelző, amely felidézi, hogy bár "harcos korban" élünk, a ráció kemény páncéljai mögött egy furcsa, egyedi, érző lény él: az ember.

This is the beginning of a very beautiful friendship - sokan fel tudják idézni a legendás film, a Casablanca utolsó mondatát. 2004 tavaszán ez az érzés fogott el minket, amikor első alkalommal látogattunk el a Bakonyszücsre a Daganatos Betegek Rehabilitációs Otthonába, és ismerkedtünk meg Márta nénivel (Dr. Bakos-Tóth Márta), az otthon elkötelezett vezetőjével.

Az elmúlt négy évben rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk arról, hogy elkötelezett emberek lelkes csapata mennyit dolgozik azért, hogy minden évben olyan gyerekeket üdültethessenek, akik arra kényszerülnek, hogy az önfeledt játék helyett felvegyék a küzdelmet a betegség ellen, az életért.

Az elmúlt években sokmillió forinttal, eszközökkel, technikai felszereléssel és játékokkal támogattuk az Otthont, mindezeknek jobb helyet talán el sem tudtunk volna képzelni. 2006-ban, CSR programunk keretében megszerveztük az első bakonyszücsi Betyárfesztivált. A különleges csapatépítő programnak is felfogható napon számtalan érdekes játékkal, vetélkedővel készültünk, amelyen a gyerekek szüleikkel vettek részt. A Betyárfesztivál annyira jól sikerült, hogy hagyományteremtő módon 2007-ben is megszerveztük és nem lesz ez másként 2008 nyarán sem. Idén már két alkalmat is tervezünk, még több gyermeknek téve lehetővé a részvételt, az élményt, ami erőt adhat a felgyógyulásra, a kezelések elviselésére.

Fontos, hogy a kezdeményezés, ne csak a cég ügye legyen. Munkatársaink a betyárfesztivál kapcsán rengeteg kabalát, mesekazettát és játékot vittek magukkal a játszónapokra.

Azok után, hogy a támogatás csendes eleganciájáról beszélünk, miért mondjuk el mégis mindezt?

Azért, mert mélyen megérintett minket ez az élethelyzet, átérezzük a szülők és gyermekeik sorsát és megrendítő volt tapasztalni, hogy egy maréknyi ember milyen heroikus küzdelmet vív a pénzhiány ellen. Bár az Otthon már tizenötödik éve működik, a gyermekek ellátása, étkeztetése mégis szinte megoldatlan volt.

Aktív támogatásunk mégis csupán csepp a tengerben. Hisszük, fontos csepp, de sajnos nem több.