Második Otthon

Dr. Bakos-Tóth Márta, azaz mindenki "Márta nénije"

A kezdetektől egészen a "nagycsaládos pótanyaságig"

Van egy kis falu a Bakony szívében, melynek neve Bakonyszücs. Talán ez is egy kis bakonyi falu lenne a többi közül, ha nincs Márta néni. Gyermekként fájdalmas emlékekkel és tervekkel telve indult el innét. Tanári diplomát szerzett, majd utána pszichológia szakra iratkozott be. Kifejezetten klinikus-pszichológus szeretett volna lenni, a súlyos betegeknek segíteni. Mindezen vágya a hazai gyermek onkológia központjában indult el a kiteljesedés felé, felismerve hogy egy gyermek rosszindulatú megbetegedése az egész családjára hatással van, így a beteg környezetében mindenki támogatásra szorul.
Felnőttként, s kisebb kitérőket téve újra visszatért a faluba. Egy önfeledt balatoni nyaraltatás után jött az ötlet, hogy kellene egy állandó hely, ahol a kórházból kikerült betegek elfeledhetik fájdalmaikat, s találkozhatnak sorstársaikkal. Mindezzel segítve a lelki felépülésüket, s reményt adva az új betegeknek a gyógyulásra. 1989-ben így létrehozta a Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki otthonát, vagyis a betegek "második otthonát" a helyi plébánia épületében Rajczi Pál atya segítségével. Eredetileg nyári időtartamra szóló turnusok voltak, mára viszont az otthon egész évben nyitva áll.
Az idáig vezető út göröngyös volt, tele kudarcokkal és sikerekkel. De ahogy Márta néni vallja: "ami nem öl meg az megerősít" elvet alkalmazva nem adja fel soha a harcot. S kitartó munkásságát elismerve Példakép-díjban is részesítették.
Ma a két saját fiúgyermek, s unoka mellett több száz fiatal, s gyermek boldog pótmamája!

Jó egészséget, s további kitartást és sok sikert a munkájához!

"Tudom, hogy valaki, talán egy gyógyult beteg a helyemre lép.
Mert nem elég a bajban lévő embernek elmesélni, hogy van kiút.
Az kell az embernek, hogy megismerje az igazi kincseket, az kell,
hogy szövetségesei legyenek, az kell, hogy egymásra és ne a tévére figyeljenek.
Ha nem is itt és nem is így, de lesznek még Bakonyszücsök.
Szigetek."